Mécsesek fénye lobban,
akár a lélek lobbanásai.
Fáradt viaszcseppek,
emlék-mosolyok között
némán ülve,
fáj a szemem.
A kőpad hideg,
vacog a hiányod.
Kereslek, a képzelet
lát téged. Téged,
emlék-mosolyok között levitra prodaja.
“Kikönyöklök a szeles csillagokra”
Kikönyöklök,
látlak. Látlak a
felhők között. Remegnek
a mécsesek. A mécsesek
fényéről mit meséljek?
Fáj a szemem,
nem vagy,
nem lehetsz emlék.
Árnyékod fakó,
lepergő
irisz-hártya csend.
Fáj a szemem,
Talán nem is félek,
vibráló fények között
a fénykép csal.
Te nem lehetsz már
öregebb se vénebb.
Fáj a szemem.
A sírok csak vannak,
hazudnak. Hazudják
a tested. A tested
nem eltakarható,
a szemed sem,
a mécsesek fényében
kiolthatatlan.
Az idézet, Pilinszky: Apokrif c. verséből származik.
