Honnét tudjam, mikor is születtem,
valamit beírtak, valaki etetett,
valakivé nőttem, megismerni kéne,
mivé lehettem vón, de mivé is lettem.
Ünnepelni anyám kellene, de nincsen,
apám az még előbbtől fogva se nincsen;
úgy belejöttem, hogy én is néha alig,
folytonos edzésben léttelen napjaim
felől próbálkozom – hitelesen élni:
magamból a mérték istenségét kérni.
De hallgat a fránya, néhány sort elém lök,
hadd örüljek akkor, s mint az a szamár lőn:
nekem tán belülről, föntről a szürkének
ismeretlen lógat répát vagy eszméket.
Legutóbbi módosítás: 2016.02.28. @ 00:09 :: Petz György