Napok óta esik
A Hold az éj öléből
Álmos-fáradtan tántorog elő
Csúszós felhőtócsákon
Botorkál
Térde rogyadozik
De nem mormol imákat
– Káromkodik
Emlékfoszlányok
Szkülla és Kharübdisze közt
Elár(v)ult sóhajok
Kucorognak
A szavakból is
Kialszik a fény
Ami a régi templomok
Hűvösébe világít
Legutóbbi módosítás: 2016.02.01. @ 17:27 :: Schmidt Tibor
