Seres László : Csak úgy…

2016.02.19. Seres László Vers 11
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Feladni elvet 
– mit zendülő vér, 
vágy, ideg és agy 
égi pályáin beléd vésett -, 
elvtelenül lehet. 
Ahogy hitet is csak hitetlenül. 

Megcsalni szerető Kedvest 
– lelkedből fakadót, 
kínnal, gőggel megkísértetten, 
mikor gyönyörrel rág az éhség, 
mint a féreg -, 
csak megcsalatlanul. 

Eldobni nőt

– a legdrágábbat, 
ki önmagává tett, 
s hordtad magadban féltve -, 
csak úgy, 
hogy belehalsz előbb, 
s megtanulsz élni nélküle 
ordas szívvel 
kivert kutyaként. 
Boldogtalanul. 
Legutóbbi módosítás: 2016.02.19. @ 12:10 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.