Ha majd eljön az igazi tavasz,
térdig virágban állnak a fák.
A mellette elsuhanó szél
ágakat érint, hajnali esőcseppek
permete hull, itt-ott lábnyomok,
tegnapról maradt gondolat.
Messze visz majd, s ott valahol
nyáron, napsugárban táncolón
azt a régi napot álmodom.
*
Mesélem a szélnek, a vonuló felhőknek,
hogy lett volna, ami nem lehetett,
virágillattal, s veled – abban a régi tavaszban.
Legutóbbi módosítás: 2016.02.25. @ 21:04 :: Sonkoly Éva