Szabó-Kiss Beáta : Az emberi lét tizenkét hónapja – Január

Nyomtatás

Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik,

másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség.

Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze. 
Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.

Január

Újszülöttkor

„Januári hó hull, fehér lesz minden,

tiszta lapot nyit az új év.

Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,

egy pillanatra költő lesz mindenki,

a hóra íródik a közös költemény!”

Részlet: Csukás István: Januári hó hull c. versből

Vége a szilveszternek, az emberek reménnyel telve vágnak neki az új esztendőnek, vízkereszt ünnepével pedig lezárul a karácsonyi időszak. Hó borítja a tájat, a föld fagyos, a természet fehér pólyába öltözik, mint egy újszülött csecsemő, akiről a keresztvíz nemsokára az eredendő bűnt is lemossa. Az ember életének kezdetén teljes mértékben másokra van utalva, még mosolyogni sem tud, lelke „be van fagyasztva” a testébe. Nem tudhatjuk, milyen lesz a nevetése, mit fog először mondani; jellemvonásairól egyelőre csak sejtéseink lehetnek. Csak az Isten tudja, mire lesz képes, adottságait az Ő dicsőítésére használja-e fel? Lelke még fehér, mint a hó, üres papír, amelyet ő maga írhat tele.