Gyónni, áldozni
add meg énnekem,
Rád vágyakozni
minden pénteken.
Veled álmodni
kijózanító,
hullámok hátán
kifeszülő tó.
Vízen is jártál,
úszni sem tudunk,
mindig ránk vártál,
s nem hozzád futunk.
Ez hát szomorod,
titkod sejtem én,
Te már tudtad ezt
a legelején.
Vissza nézni kár,
volt is, lesz is bú,
míg lélek, s test közt
dúl a háború.
Legutóbbi módosítás: 2016.02.12. @ 07:20 :: Tálos Csegő
