Egy üres papíron lelkünk
mikor megszületünk,
talán rajtunk is múlik az
milyen képet festünk, (?)
úgy szép, ha egyik sarkában
a napocska ragyog,
kék egén bárányfelhőkre
aranyban mosolyog.
Az erdők-mezők színe zöld,
nagyhegytetőkön hó,
és a közeli domb mellett
áll egy kis házikó,
udvarában ezer színben
virágok kinyílnak,
és az apró szirmaikon
pillangók táncolnak.
Kapujában áll a család
egymás kezét fogva,
szájuk íves görbülete
felfele rajzolva,
egyik szélén ott van apa,
a másikon anya,
közöttük piros arcával
szerelmük záloga.
Így rajzoljuk meg vágyaink
egymásnak szívébe,
így ültessük el álmaink
gyermekünk lelkébe,
ennyire egyszerű a kép,
mégis oly összetett,
rácsok és fegyverek helyett
ezt fesse gyermeked.
Legutóbbi módosítás: 2016.02.07. @ 10:16 :: Thököly Vajk