Rózsa kelyhén átsugárzó
gondolat
zörején csöndet nyelvháló
bontogat.
Bontogatja határszülő elme
harmatát,
cseppjük pergetik ész-természetre
halk rózsák.
Halk rózsa a világ, végtelenje
nyelviség,
felhő az eget fürkésző eszme –
elme rég.
Elmeiség szerteragyogása
virágon –
mátkáján át, füröszti meg árva
tisztáson.
Árva tisztáson fürdeti társát
a Határ,
határ csak az elme, képmásán át
betalál.
Betalál harmónia-fuvola
zenéje.
Párhuzamosokból kirukkol a
csend éje.
Tánc a csend éjén, pók boldogságot
így fonogat.
S e keringőből én felsugárzok
mint gondolat…
Legutóbbi módosítás: 2016.02.08. @ 19:27 :: Vasas Marianna