Böröczki Mihály - Mityka : A fürdő és a fiú

 

Az Isten biztos másképpen akarta,

de valamiért később ért a partra,

nem érezhette, hogy ez vele történt,

a pillanat is halálra vált önként,

az élet mégis rálelt otthonára,

és ritmust lelt a szíve dobogása,

s most segítséggel, iszonyatos szépen

ott lebegett a megváltás vizében,

a tekintet magától odarándult,

ahogy egy kéz a vergődés alá nyúlt,

az engedetlen test is súlytalan volt,

és észrevétlen leszakadt a mennybolt,

a biztosat, a védelmet kereste,

a víz úgy moccant, mint a fiú teste,

a Golgotáról menekült ki éppen,

az arcára rótt, szótlan szenvedésben,

két szempár látta így is a legszebbnek,

s ő része lett az áldó szeretetnek,

mert látszott, hogy a világ vízre térdel,

míg két szülője óvja hű kezével.

Legutóbbi módosítás: 2016.03.18. @ 08:55 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.