Egy magányos alma
félig elrothadva
ül a csupasz ágak közt.
Nem is várja, hogy
csúfságát eltakarja a lomb,
kizöldüljön.
Resten zizegnek
az árván maradt levelek.
Egy erre tévedt hópihével
csak ennyit üzenek:
száműzött rab vagyok,
s beteg…