Kép: Borszéki Ildikó: Hattyúk – textilbatik
Mióta Ámor elhagyott,
ajkadra fagyott a mosoly.
Azon a napon bús mollban
énekelt a főnixmadár,
örökre elrepültek a hattyúk,
s velük egy élet elszállt –
Magaddal vitted
párnádba süppedt vágyaidat.
Uszályon járt a köd utánad
a nesztelen éjben,
hogy ne lássa senki
titkolt szenvedésed…
Nem vagy más, mint álmodó lüktetés.
Elmerült életed és kétségeid
sóhaja ott pulzál szívemben,
mely vigasztalan hajlék maradt…
Csukott szemhéjam alatt
őrzöm szomorú-szép arcodat.
Egymásra hullnak a napok…
Hangod rám talál minden parkban,
szökőkutakban sír fel halkan.
Búsan zsong a dús hársfalomb,
s ahol annyit ültünk, a padot
megáldja a Hold ezüst sugarával…
Vakult ösztönök zöld kárpitján álmod
kifeslik a mindenség iramában –
2016. március 10.
http://www.kanizsaujsag.hu/hirek/135/orokre-elrepultek-a-hattyuk-/
Legutóbbi módosítás: 2016.03.14. @ 16:11 :: D. Bencze Erzsébet