Kőmüves Klára : – szószövő –

Nyomtatás

Valahol, ahol a szavakat szövik,
ma megpihent a mester,
a szék karfáján hagyta szófoszlányait.
Áttetsző köntöst kapott magára,
aztán az ágyra dőlt és úgy pihent,
azt hitte, raktáron ezernyi mondat
is maradt – ám, ha ez igaz –
ő válogatta minden mondatom;

Mester, mostantól ki válogat?

Sápadtnak látlak,
mint, akit a négy fal nyel magába,
hangod erőtlensége hajol föléd –
a parkban már virágok nyíllanak,
de még erősen fúj a szél.

Égrengést vacogsz, lázad fűti a házat –
ébredned kéne, ajkam éktelen.
Te díszítetted folyton napjaim,
s most kincseimből hogyha
tékozolva fáradtan pihensz –
hogy lehetnék én a szószövőd,
ahogyan te voltál nekem?

Ha most örökre szűnni készülsz és
a mindenségbe folytatnád velem;
ikerlángként lobbannánk-e újra?

Nem kérdés ez,
magamhoz szól,
félúton jár a szószövő,
nekem kell döntenem.