Koosán Ildikó
Útban a francia Riviéra felé
Verona
Útinapló
A kora délutáni órákra értünk Veronába. Valamikor, talán egy-két évtizede is van, hogy először jártam errefelé, de az évek szinte minden emléket elmostak. Az újdonság izgalmával vártam az újra-felfedezést.
Verona észak-olasz város a maga ősi- és modern városközpontjával a látogatók kedvelt „zarándokhelye”. Sokan csak a Romeo és Julia történetek helyszíneként ismerik, de látványosságai ezen jóval túlmutatnak.
Kr. e. 300-as évektől már a római kolónia. Csatároztak itt gótok, longobárdok, de a város tartotta magát. 1100-as évektől önálló önkormányzati irányítást találunk. A jó szervezés, kereskedés révén a település tekintélye egyre nőtt. Az 1260 körüli évektől Mastino della Scalat kormányzása alatt a hatalmi villongások itt is napirenden voltak. Az irányítás ú. n. podesta /kormányzó/ kezében volt. Érdemes megemlíteni, hogy 1347-ben I. Lajos magyar király nápolyi hadjárata során 300 lovag kíséretében Nápoly felé vonulva érintette Verona városát. A város ura szívélyesen fogadta, egészen Vincenza városáig elébe lovagolt, hadi-szövetséget remélve tőle.
Az ókori emlékek közül legismertebb az amfiteátrum, Kr. u. 30. épült. A földrengés sújtotta romos épületet egy időben bontani kezdték, lakások, más építményekhez építőanyagként használva, míg sikerült ezt a gyakorlatot felszámolni, a keletkezett károkat megszüntetni. A 139 méter hosszú és 110 méter széles ívelt építményben , körben a 44 sor márvány ülőpad mintegy 25.000 fő befogadására alkalmas. Ma nyári színielőadások színhelyéül szolgál.
Az amfiteátrumot a Piazza Bra északi részén találjuk. A hatalmas teret impozáns paloták, házak, éttermek, szállodák veszik körbe. Innen a Váci utcához hasonló elegáns, modern kirakatokkal teli főutcán át jutunk a Piazza delle Erbe- re, Verona középkori vásárterére, ami római időkben a fórum helyszínéül szolgált. Láthatjuk a festményekkel díszített Mazzanti- házat, a Birák házát, 84 m magas Lamberti tornyot, a Maffei palotát, melyet görög istenek szobrai díszítenek, a szökőkutat, amit 1368- ban építettek, s egy korábban készült szobor, a Veronai Madonna áll a csúcsán.
Igazán csak pár lépésre van a Julia háza. Évente állítólag több mint egy millió turista keresi fel ezt a helyet, ahol a legenda szerint Rómeó és Julia örök szerelmet vallottak egymásnak.
A Casa di Giulietta a 14. sz végén épült ház, nem az eredeti helyszín, a város vásárolta meg a Via Cappella 23. számú alatti házat a tulajdonostól. Erkélye pedig egy régi szarkofág része; mindezek ismeretében vagy nem ismeretében a Szerelmesek Falára – különösen így Valentint-nap környékén- rengeteg levél, szerelmi cédula kerül. Azt mesélik, hogy van egy Julia nevű társaság, akik havonta egy alkalommal összegyűjtik a leveleket. Azokat a leveleket pedig, ahol a keresett kedves pontos címe is megtalálható külön kezelik, megkeresik az illetőt és valami úton- módon összehozzák a szerelmeseket. A levelek mellett közvetlenül a falra írt üzenetek is olvashatók, úgyszólván a világ minden nyelvén.
„, az udvaron álló Júlia-szobor – Nereo Costantini alkotása – 1972-es felállítása óta zarándokhellyé vált. A babona szerint, aki megfogja a szobor jobb mellét, bízhat benne, hogy rátalál az igaz szerelem. A kopott felületek arról árulkodnak, hogy sokan szeretnének hinni a szobor „varázserejében”, vagy gondolják úgy, hogy ha már úgyis ott vannak, biztos, ami biztos, megérintik, mert jó hecc. Mindenesetre „taperoló” mindig akad.” Készítettem fotót
a hosszú sorban türelmesen várakozókról, akik szerettek volna mielőbb odajutni.
„A sok simogatás következtében azonban Júlia melle károsodott, ráadásul a jobb karja is megrongálódott, mert sok turista abba kapaszkodott, amikor lefényképeztette magát, Verona városa ezért úgy döntött, múzeumba viszi a szobrot, a helyére pedig egy másolatot állít fel. Egy helyi öntödét bíztak meg azzal, készítse el a szobor pontos mását 20 ezer euróért (6,2 millió forint).”/ információ az internetről./
A Piazza dei Signori, más néven Piazza Dante egy négyszög alakú tér a történelmi Verona központjában. A teret az elitek palotái, a politikai reprezentáció épületei, Bírósági épület, Kormányzói palota, kerítik körbe. Közepén Dante alighieri, a költő emlékműve áll.
„A Piazza dei Signori mellett találjuk az Arche scaligere–t, amely a nemesi Scala család öt tagjának gótikus stílusú nyughelye. A síremlékek kis templomokat formáznak, amelyben egy-egy baldachinos ágy van.”/ internet/
Ennyi fért a rendelkezésre álló időbe. Nem maradt hiányérzetem, bár lett volna még látnivaló.
Sikerült a régi emlékeket feleleveníteni és új benyomásokat is szerezni.
Verona, 2016. február 24.
Legutóbbi módosítás: 2016.03.02. @ 15:48 :: Koosán Ildikó