Költészet világnapjára
Ha ideje jön a kóborlásnak,
Rimbaud is tudta,
üres a lelked, lankad
szívverésed, rálépsz
az útra, erődből még futja,
ronggyá nyűtt napjaid
számolatlanok, kezed
zsebedben nincs mit
keressen, lábad parancs
nélkül jár világot, szemed
szűretlenül tárol, éjjel
égsátor fölötted, reggeled
ott szép, ahol éred, talpad
mosdatlanság marja, félve
lépsz mosott aszfaltra,
bolondnak hisz a világ,
bánni időd kevés, lelked
ujjong, s míg őrült
elmédben új vers éled,
haza induló hajód eléred.
