Pamflet
(egy háziasszonyhoz,
ki bőszen védte abalé illatú kaktuszáról
írt, irodalomnak hitt ünnepi remekét)
Írhattam volna ütősebb verset is,
mely a lélek mélyét úgy tárja fel,
hogy megidézem Hamvas cikkeit,
s hozzá rizskását, ahogy az abalé
illata angyalok hó szárnyára kél.
Én nem tudtam drága ,,hegylakó”,
hogy a valóság csak durva kép,
mely egy poémát nem ér semmiképp,
s hogy hírértéket rejt a növényhatározó,
és zsurnalisztát, kit szült a balga nép.
Én hittem mindig a magam igazát,
s nem hívtam kontárt, kürtölje szét:
Ily csodában nem volt részünk még!
S lám, mit tesz mégis az éhes olvasó,
kinek a karácsonyi kaktusszal
a töke tele rég !? Dicsér! Hű de jó!
Hát éltessük kegyelmed érdemét,
s pennáját, mivel bőszen terjeszti
korunk szkriptomán pestisét!
