Hideg van, sötétedik.
A borotva – mint elhagyott gyermek –
árva és jelentéktelen.
Magány és rotáció.
Anyád is rájött arra,
hogy nem áll jól neki a szoknya,
miközben libbent
Monroe módra
viszerek buliztak.
És sírás.
Hideg van.
Az otthonka olcsó,
viaszos műanyag illata
selymesen, kesztyűt húzva
méterekről hivogat, csábít.
Szúrós, foltozott
gyapjúharisnyád
már nem a régi.
Rájöttél,
hogy a Coco Chanel
nem egy elcseszett
kókusz illatú alagút.
Nézem, ahogy nézel,
nem felejtem –
fésűt, protkó fehérítőt
veszek, ha kéred.
Szemüveget nem cserélek,
jó az, incomplete.
Hideg.
Ha a föld alatt vagy
én meg itt vagyok.
Fent.
Legutóbbi módosítás: 2016.03.16. @ 23:00 :: Nagy Egon