Bihari Csilla Rózália : Majdnem randevú

Nyomtatás

Szép tavaszod árnya rám vetül,

Miért nem hagytál nyugton, egyedül?

Porlepte pad árnyékán ülünk,

S csendbe fojtjuk minden vad hitünk.

Rügyekbe feszül az indulat,

Miért nem engedsz neki hát utat?

Mire jó a majdnem randevú?

Csended szétrág, mint vén fát a szú.

Hát ne nézz rám, s hallgass csak kukán,

Majd nem kísérsz haza ezután,

Majd elszáll az összes délután,

S ha kérdezik, tagadjuk le tán.