Ahogy most zölden előlopakodnak
a fák örömből duzzadó öléből,
már holtig tartó lélegzetbe fognak
a tág erekből szívott furcsa vértől.
Kicsiny csodák. Vendégei a Napnak,
egy levélöltőt zsendülnek a sorstól,
vízcsöppöt isznak, harmatot harapnak,
és mindegyikük fénysugárból kortyol.
Nagy suhanással szülik meg a lombot,
sok kezecskéjük lágy mozaik sátor,
és ahogy végül mind világra bomlott,
nagy zöld gömb lesz a barna ágú fából.
Megilletődve leskelődöm őket,
beolvadnak az új ruhájú tájba,
nem égig érők, mégis égig nőnek,
mint szívemben egy óriás családfa.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.19. @ 08:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
