Böröczki Mihály - Mityka : Tulipán

2016.04.21. Böröczki Mihály - Mityka Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Dús karaj-zöld ölel át,

óriási szív a szád,

s mint, akinek keze nőtt,

öleled a levegőt,

irigykedve les a fű,

karcsú vagy és gyönyörű,

s ahogy kéken integet,

beszippantod az eget,

hagyma-búvó vér hevít,

lobognak a színeid,

szítod, mintha oltanád,

s kertem lángba lobban át.

Legutóbbi módosítás: 2016.04.21. @ 09:53 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.