sorsadó lomok tűnjetek mint a könnyek
elengedés terhe bearanyozna bús jelent
mégis zenél a kéz kattog az agy viaskodik
a türelem tán fontos szemeiben van a part
évekkel előre gondol minden ami ma zajlik
láthatatlanul folyik át szellemhíd alatt énem
tüdőmbe tévedt levegő merengésébe száll
vágyam a félelmek macskakövén letérdelt
vasnyakörvét emlékké siratta már életünk
felszabadíthat most egymást fogó kezünk
Legutóbbi módosítás: 2016.04.09. @ 11:35 :: Marthi Anna