Veszett kutyától loptam
habot a hajamra…
Te voltál az ideálom.
(…) te és én.
Négy betű.
Semmi közös.
Az élet egyszerű,
mint a matek.
Nézz rám, légy szíves.
Hitetlenségem határa
látásod vaksága.
Egy alkony.
Rotáció,
…ció, vakáció.
Nyaral az ész, meg a penész.
Aztán hajnal.
Harmat.
Mind mulandó szép.
Érted, a kávé is
on the high way to hell.
Nem hallgattál a szívedre,
visszaéltél mindennel.
Én csak a szívem dobtam eléd,
te meg a vesetálad mutattad felém.
Szívtelen én… de színtelen-
vakságod határa az érzésem határa –
legenda.
Annyi a közös bennünk,
mint amikor a labda
hálót ér.
Nézzük, de nem látjuk.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.04. @ 18:27 :: Nagy Egon