Nincs halál, de egyszer
elhallgatnak az istenek,
és a zene is, mi volt.
Szavuk, mely távlatot adott
s fontossá tett élőt
magának is – már hol van?
Tán a kő, min egykor ültem,
s nem tudtam, melyikünk
élőbb – az leszek újra.
S mikroszkóp alatt a szürke
kő – ó, mennyi színben!
S hol a gravitáció?
Léleknek magmája,
kristály, csomósodás és rend –
másfele hangolódom.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.20. @ 08:34 :: Petz György