Böröczki Mihály - Mityka : Vadalmaág

2016.05.04. Böröczki Mihály - Mityka Vers 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Kifogy a szó belőlem,

s kifogyok a világból,

de kosarat kötöttem

egy vadalmafa ágból,

 

ám bármilyen öröm visz,

az ember visszahátrál,

ezer ima között is,

az Isten zsámolyánál,

 

hol mind kisebbre szűkül

a lélek végtelenje,

s az alma ágon rügy ül,

ráfércelve a rendre.

Legutóbbi módosítás: 2016.05.04. @ 08:44 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.