ujjaim közül szökik a szeretet…
nyugtalan ritmust dobol a szív.
mint színes cukorgyöngyök olvadnak
a hangok, az éjszaka fura világba hív.
megfakult testben álmom illúzió;
elapadt könnynek nincsen íze,
se jövője, következménye nyilvánvaló!
nyakam minden izma összerándul;
győzelem a csók, sivatagban éledő kút.
tehetetlen kudarca ellenére
az ébredés mégis vigaszt nyújt!
sötét hullámvölgyből napra kimenni,
s várni a reggelt ismét, újra,
hogy cseppekbe mérje fájdalmait,
államon savas nyálat csurgatva
elfeledni ittlétem összes kínjait!
