…
Nézem a szemed.
Örök némaság lebeg benne,
mint mély kútba hullott fény-árnyékok.
Bujkáló gondolat vagyok,
csobogó, könnyű, mezítelen szeretet.
Önzőn akarlak,
egyszerre szomjazom s éhezek.
Lélegezz!
A holnapjaimba álmodlak,
súlytalanságodból vágyakozó hajnali ébredéseimbe.
Gyönyörbe!
Üres most minden, csöndes.
Játszunk?
Gyere, fogj meg!
Dühös vagyok,
önmagamtól is rettegek, nem szeretsz…
