…
Ma minden mozdulatlan, a házak, a fák,
az emberek. Szemükbe szelídültek
a nappalok rezdülései, és az éjszaka
jajszavai, félrebillentve minden imádkozó szentet,
csak a törékeny orgona szirmok hurcolják
az ízetlen napokat. Változtál. Más vagy,
független a régi szenvedélyes lázongó
tegnapi embertől, aki ösztönösen öltözött
a tükör előtt állva rongyaiba.
Befordultál a sarkon, már könnyű léptekkel,
mint aki kisemmizett lenne a magány vonzásából.
Néhány érezhető mozdulattal határozattan eldöntötted…
