Végre megérkeztünk, nagy szeretettel fogadtak bennünket. A nagyi egy nagyon aranyos, gyorsmozgású, nevetős asszony volt. Szeretettel ölelte át az egyetlen kis unokáját, az ő drága Vicuskáját. Azonnal kérdésekkel halmozta el. A közelében senki nem jutott szóhoz. Egyáltalán nem hasonlított Apura. Apu inkább hallgat, keveset beszél, igaz, ha szól, annak van értelme. A Nagyi Aput is átnyalábolta kicsi fiamnak szólította és nagy szeretettel fogadott mindenkit. Vicuskától kérdezte:
— Hol van Szilveszter? Vagy nem így hívják a kutyádat?
Én a nevemet hallva odamentem kis barátom mellé, aki felemelt és azt mondta.
— Szilveszter, ő a Nagyi és mindenki szót fogad neki, ez neked is szól.
Nagyi megsimogatott, és azt mondta.
— Jóban leszünk, és Picur is vigyázni fog rá, meg itt van Péter bácsi.
És megjelent a Péter bácsinak nevezett személy, akit, amint megláttam azonnal megkedveltem. Olyan igazi kutyabarát illata volt, olyan sok izgalmas szag keveredett a közelében, hogy aki érti az illatokat, az azonnal a szívébe zárja. Magas, testes, pirospozsgás, szűkszavú, vagy inkább keveset beszélő ember. Zöld vadászruhát viselt, mellette megjelent egy hatalmas termetű zsömle színű kutya. Én a térdéig sem értem. Még jó, hogy Vica a kezében tartott. Ha a padlón állok, igencsak lenézve éreztem volna magam. A berni fazon kismiska Picurhoz képest. Én még életemben nem láttam ilyen fegyelmezett, engedelmes, jól nevelt kutyát, és a tetejébe még lány is! Teljesen el voltam bűvölve. Péter bácsi bemutatott Picurnak, s mondta neki:
— Nem felejtheted el, hogy ő még kamasz, és városban nevelkedett, nem ismeri az erdőt és a hegyeket. Két hétig veled lesz. Gondod legyen rá!
Apu nagyon örült Péter bácsinak, akit Papának nevezett. Nem az igazi apukája volt, de nagyon szerette, azt mondták, ő a nevelő apja. A világ legjobb apja. Sajnálta, hogy nem vérszerinti gyereke, de ő úgy szerette, mintha az lenne. Már második nap Péter bácsi a szeretetskálámon a második helyre lépett. Ez nem azt jelenti, hogy a Mamit ne szeretném, de a harmónia, ami a szeretetet súlyozza Péter bácsi javára dőlt el. Ő úgy tudott hatni rám, hogy a tekintélyét nem az élelemmel, hanem a falkaszellemen belüli kisugárzásával érte el. Az életemben volt Vicuska és lett Péter bácsi, és végre lett egy kutya, egy igazi fajtárs barátom. Aki titkon ugyan, de minden embert megelőzött a tudatom legmélyén, és ezt még magamnak sem mertem bevallani. Ez csak egy kósza érzés volt, amit nem is tudtam megmagyarázni, mert csak egy kis kölyökkutya voltam akkor.
Már másnap elmentünk Picurral sétálni. Péter bácsi kora reggel utasította legújabb barátomat, hogy mutassa be a környéket, de ne feledje méretemet.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:14 :: Győri Irén
