Velem csak a bajok vannak. Na meg a zajok.
Vallatófényt szórnak a lámpák, vén ablakok.
Bekormozott szájukból felszakadt agg-szitkok
köveznek utat, előtte csapott vállakat,
s mondanám neked, ám előttem is titok,
mit, miért tesznek velem, én mit, miért teszek
magammal otthon, széjjelfestve minden álfalat.
Velem csak a bajok vannak. Nincsen semmi más,
kikkel együtt hálnék. Ha halok, bő áldomás
lesz emlékem, az ágyam, szép mocskosságaim.
Te is a bajom vagy bűvös torztalan tükör.
Szemeidben kiégett fák, kormos ágain
fészkét kereső madár, mi épp zuhanni kész.
Nézd! Odakint hajnalodik. Minden tündököl.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.05. @ 12:35 :: Jagos István Róbert