Együtt bandáztam
tegnap az Éjjel,
rólad meséltem
szenvedéllyel,
dicsértem mosolyod,
gyöngyöző kacagásod,
darázsderekadat,
csábító csípődet,
mennyei gyönyörök
forrását, a szádat,
minden szerelmi praktikádat,
csillogó szemeid
mágikus sugarát.
Az Éj felnevetett,
majd legyintett,
aztán megintett,
jó lesz vigyáznod
az Isten megáldjon,
túl sok volt este a pia,
ebből nem lesz elégia,
másfél órája udvarolsz
e szoborszép lánynak,
kinek bár karcsú a teste
– ám csalóka az este ,
csókos szája merev és hideg,
bronzból van melle s szíve.
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: Márkus László
