Születtünk, mint a szembe csordult nap
hajnalfénye az égbolt üstökén.
Mint első lélegzet ébredés után,
míg tisztaság kristálykönnyben fürdet.
Menny se dörgött, szó se hangzott, csak a perc
osztozott rajtunk a végtelennel.
Olyannak látott, milyenek nem leszünk
se ércbe öntve, se kárhozottan
bűneinkért életre ítéltetve,
hol nincs kijelölt út, zsákutca, útvesztő.
Megyünk, besározódunk, megtisztulunk.
Azt se kérdezik többé, hogy merre.
Legutóbbi módosítás: 2016.05.18. @ 04:21 :: Seres László
hajnalfénye az égbolt üstökén.
Mint első lélegzet ébredés után,
míg tisztaság kristálykönnyben fürdet.
Menny se dörgött, szó se hangzott, csak a perc
osztozott rajtunk a végtelennel.
Olyannak látott, milyenek nem leszünk
se ércbe öntve, se kárhozottan
bűneinkért életre ítéltetve,
hol nincs kijelölt út, zsákutca, útvesztő.
Megyünk, besározódunk, megtisztulunk.
Azt se kérdezik többé, hogy merre.