Vandra Attila : Őseinkről mesél(ne) a (kétfejű) sas

Nyomtatás

A (kétfejű) sas

Szinte nincs a földön olyan nép/nemzet, amelyik valamilyen repülő ragadozó madarat ne választott volna istennek, jelképnek. A levegő urainak tartották őket, és képeseknek arra, hogy a felső világba, az istenek országába eljussanak, ahova az élő ember nem tud.

          A ragadozó madaraknak két nagy rendjük van, a vágómadár-alkatúaké (héják, ölyvek, sasok, kányák, keselyűk) és a sólyom-alkatúak (sólymok, vércsék).

          Miközben a legnagyobb méretű ragadozó madarak az előbbi kategóriába tartoznak (sasok, keselyűk: a kihalt új-zélandi Haast-sas a valaha élt legnagyobb ragadozó madár volt, napjainkban a kondorkeselyű a listavezető), szent állathoz nem méltóan dögevők, vagy nem vetik meg a dögöket sem. Feltehetően épp ezért nem válhattak a muzulmán világ jelképeivé, ahol a dögevés (tisztátalanság) megbocsáthatatlan bűnnek számít (lásd kutya, disznó).

          Ezzel szemben a sólymok gyorsaságuk miatt különlegesek (a vándorsólyom zuhanórepülésben a 400 km/h sebességet is eléri!), ugyanakkor „tiszta” állatok, csak saját maguk által elejtett zsákmányt fogyasztanak el. A sasokat, a levegő királyait, megfigyelésem szerint elsősorban a terjeszkedő, hódító nemzetek választották jelképül.

          Számunkra elsősorban a kétfejű sas érdekes, hiszen az osztrák-magyar monarchia jelképe is volt. Mennyire magyar, és mennyire ránk erőltetett ez a jelkép? Van-e közünk hozzá?

          A kétfejű sas elsőként a sumér civilizációban tűnik fel. Kr. e. 3800 körül Lagas istenének Enlilnek a jelképeként. A Sumér Birodalom bukása után tovább élt a sumér kultúrkört átörökítő utódnépek között, így például a hettitáknál, akik a mai Törökországban, Bogazköj fővárossal alapítottak birodalmat maguknak a bronzkor folyamán. A kétfejű sas, mint a legjelentősebb állami hatalmi jelkép, talán abból a felfogásból eredt, hogy a madarak az ég küldöttei, amelyek az emberek felé közvetítik az isteni üzeneteket, talán a királyok azt akarták jelezni vele, hogy ők az égi világ küldöttei.

          Bár a késő hettita korból kevés kétfejű sas maradt fenn, a jelkép mégis tovább élt a sztyeppei lovas nemzeteknél. I. e. III. századtól a pártusoknál találkozunk vele, Örmény­országban az Arszak-dinaszita egészen a IX. századig megőrizte a jelképet.

          Bár a sas a Római Birodalom jelképe, az ő sasuk nem kétfejű. A kétfejű sas csak a Bizánci birodalom idején, a X. században éri el Európát a Palaiologok idején. A kétfejű sas feltehetően a keresztes háborúk idején/által terjedt el Európában, ahol a XIII-XIV. század folyamán jelent meg a címertanban, először a würzburgi várgrófok és a szavoyai grófoknál találjuk meg, érmén pedig először 1330-ban Bajor Lajosnál. A német birodalmi címerben Zsigmond császár óta szerepel. Mivel a Habsburgok megszerezték maguknak a császári címet, így került hozzájuk ez az ősi, Mezopotámiában gyökerező ősi jel, így lett a „mi” jelképünk is. ^[1]

          Kétfejű sas volt még a következő országok címerében: Német-Római Birodalom, Lengyelország, Orosz Birodalom, Orosz Föderáció, Osztrák Birodalom, Osztrák-Magyar Monarchia, Montenegro, Albánia, Örményország, Szeldzsuk Török Birodalom és Rum Szultánátus, s rövid ideig Törökországé is, sőt az Ausztráliai Perth címere is kétfejű sast tartalmaz. Külön kiemelném az albán nemzeti mítoszt, melyben a hős megmenti egy sas fiókáit egy kígyótól, s a történet Fehérlófiának egy jellegzetes elemét juttatja eszünkbe.

          Az indiai Mysore Királyság jelképe a Garuda madár is kétfejű. Kétfejű sas a Görög Ortodox Egyház jelképe is. A Magyar Balogh családi nemesi címerben is kétfejű sas van. 

          A német Birodalmi Sas, Románia címerében levő is csak egyfejű.  Csak néhány ország, melynek jelképe (egyfejű) sas (volt): Amerikai Egyesült Államok, Izland, Franciaország (Napóleon idején), Németország, Csehország, Lichtenstein, Moldova Köztársaság, Lengyelország, Indonézia, Mexikó, Panama, Fülöp-szigetek, Spanyolország, Perzsa Birodalom, Zambia, Szíria, Kurdisztán, Nigéria, Egyiptom, Irak, Yemen, Palesztina, Líbia (az utóbbiaknak a Szaladin-sas).

          Az altáji török népek mitológiájában is szerepel kétfejű sas. Neve Öksökö, de Züzülö néven is ismert. Valójában két (iker) madár egyesülése, melyek közt szoros a kapcsolat. A török wikipédia kétfejű sasként ábrázolja.[2]. A két madár neve változó: Buğdayık és Kumayık, Semrük és Kerkes[3], Semrük és Merküt, illetve ami a mi fantáziánkat megmozgatja: Toghrul és Konrul…[4] Nem mindig sasok. Egyes ábrázolásokban inkább a hamvaiból újra és újra feléledő Főnix-madarat, a közel-keleti Simurgot (török nyelveken Semrük), vagy a Perzsa mitológia Ankáját juttatják eszünkbe.

          Öksökö az Égből a Földre hozza a villámot az esővel, amely emberi testeket és magukat az embereket hozza létre. A villám Özt hozza magával, ami maga az emberi lélek. Ez az energia Tengri akaratát hordozza. Öksökö a szerencse és boldogság szimbóluma, akárcsak a Huma madár.[5]

          Nevének eredetére több elmélet létezik. A mongol eredet: ögsöh = felemelkedni. A török eredet szerint ök = teremtő anya, sökö = eltávolítás (a google fordító szerint).

          Az angol wikipédia szerint a török népmesében a hős megmenti Konrul fiókáit, minek köszönhetően a madár felviszi az alvilágból a való világba. Az azeri folklórban a neve Zumrud (Smaragd). A mesében az azeri királynak a kertjében van egy csodás almafa, amely minden nap terem, egy Div nevű óriás minden éjszaka ellopja őket. Malik Mammad követi a sötét világba, és legyőzi. Megmenti Zumrud fiókáit, aki hálából felhozza a való világba. E mese a Fehérlófia mesék egyik változata. Ugyan felmerül az angol Wikipédia tévedésének lehetősége is, hiszen itt szó sincs ikerpárjáról, se kétfejűségéről.

          Öksökö a Szeldzsuk Türk Birodalom jelképe lett (1037-1194). Érdekes a birodalomalapító neve: Tuǧrul (Togril) bég. (a ǧ gyakorlatilag hangtalan)[6]. A jakut és dolgán mitológiában háromfejű sas.

          Öksökö változatos alakja (két és háromfejű sas, kutyafejű szimurg, stb.), szerepe a Fehérlófia típusú mesékben, melyekben griff vagy egyfejű sas is helyettesítheti), ugyanakkor viszonylag állandó neve (kivéve a Züzülő változatot) arra utal, hogy egy ősi altáji-sztyeppei mitológiai figura módosult a perzsa-arab kultúra hatására az iszlám terjedésével. Öksökö maga nem feltétlenül sumér eredetű, de kétfejűsége, és más jellemvonásai már lehetnek a közép-keleti kultúra hatásai.

          Ha már a háromfejű dolgán és jakut Öksökö szóbajött, kevésbé ismertek a háromfejű sasok. A zsidó apokrif irodalomban Ezdrás második könyvében (apokalipszisében)[7] jelenik meg egy háromfejű sas[8].

          Az Egyesült Államok kormányának a jelképe is háromfejű sas, a három fej a szétválasztott három hatalmat (törvényhozó, végrehajtó, bírói) jelképezi.

          Egy csecsen népmesében egy szörny, amit a főhősnek le kell győznie.

          I. Mihály orosz cár jogarát is háromfejű sas díszíti[9].

          Érdekességként hétfejű sas is létezik, mégpedig a türkmének szent madara.[10]

          Ám nekünk semmi közünk hozzá. A kétfejű sas egyértelműen sumér eredetű jelkép, ám európai elterjedése csak honfoglalás után történt meg, és nem nekünk köszönhetően. Nem sajátosan magyar, a Habsburgokkal került hozzánk. (Bár egy XVIII századi székely kapun is találtak kétfejű sast…) A mi szent madarunk pedig a turul, amely sólyom, és nem sas. Vagy ez is vitatható?