Szobám falán az éj sötét,
takarja rám a köntösét.
Szavam remeg, szorít a kín,
erőtlenül keres megint.
Ha távolodsz, üres magány,
vadak között hitem talány.
“Az ágy közös a párna nem.”
a rím zokog, s te fájsz nekem.
Legutóbbi módosítás: 2016.06.28. @ 18:16 :: Bakos Erika