Alig értünk haza a téli nyaralásból, ami csodálatosan telt. Szépen visszadöccentünk a megszokott mindennapokba, munka, tanulás családom tagjainak, nekem pedig világostól sötétig az udvari házam, és a várakozás, hogy végre hazaérjen valaki.
Volt időm a hosszú vendégséget átgondolnom. Akárhányszor eszembe jutott, mindig szebb és szebb lett. Az a nagy szabadság, az nagyon tetszett nekem. Itt meg a bezártság az udvarban és egész nap csak a macskák és semmi izgalom. Jaj Picur, de nagyon hiányzol! Kezdtem búskomor lenni. Bánatomban egyre csak ettem és ettem. Mami meg is jegyezte:
— Azt hiszem, Szilveszter depressziós.
Meglepődtem. Azt hittem, aki depressziós, az beteg. Én pedig csak szomorú voltam egy kicsit, vagy nem is olyan kicsit? Nagyon untam a hideget, a telet és a magányt. Még a macskákat is kezdtem megkedvelni. De ők kerülték a kertet. A kerítésen mászkáltak, és flancosan rázogatták a mancsukat, ha egy kicsit havas lett. Korcs népség! Láttatok volna az erdőn, amikor törtem a havat Picurral. Na itt egy kicsit elszégyelltem magam, mert eszembe jutott a beszakadásom a fehér kéregbe. Elképzeltem, Törpe milyen kaján vigyorral masírozott volna el, ha látja a nagy jelenetemet.
Még a gondolkodás is unalmas!
Egyik nap, amikor mindenki otthon volt, Mami és Vicuska szépen leszedték a karácsonyfát. Apu azt mondta, az alsó épületben fogja megvárni a tavaszt, nedvesen kell tartani a földjét, akkor nem sínyli meg az átültetést. Ez lesz a kert tizennegyedik fenyője, az elsőt Vicuska első születésnapján ültették ki a kertbe. Általában már Zsuzsanna napkor ki lehet ültetni. Az február tizenkilencedikén van. Vicuskának akkor van a születésnapja.
Apu és Anyu beszélték, hogy az idén nálunk lesz a szokásos álarcos farsangi mulatság, amit minden évben valamelyik családnál megrendeznek a gyerekek szülei. Most nálunk lesz a farsangi móka! Jövőre megint máshol. Én csak füleltem, olyan volt mintha nem is beszélnének értelmesen. Eddig szó sem volt se februárról, se Zsuzsanna napról, sem azt nem értettem, hogy jövőre… jó, azt már tudtam, hogy van névnap, mert volt nekem is és a Vicának, is meg a Maminak is. Most meg kiderült, hogy Vicának van születésnapja is. De nem csak Vicának, hanem mindenkinek. Még nekem is van, de azt én még igazán nem értem. Azt sem, hogy jövőre. De nem baj, mert előbb-utóbb mindent megmondanak, vagy rájövök magam. Az én születésnapom áprilisban van. Április tizenegyedikén. Igen. Akkor születtem a világra. Ez benne van abban a papírban, amit az Apu velem együtt megvett. Az embereknél úgy látszik nagyon fontos, hogy mikor születnek. Hogy miért olyan fontos, még nem jöttem rá, de ígérem, kiderítem. Meg azt is mondták, hogy jön a Farsang! Ez is olyan dolog lehet, mint az újév. Talán nem is jön igazán, csak, valahogy odaérünk, mert az újév se jött, csak kellett aludni addig jó párat és akkor odaértünk. Nem is tudom, olyan könnyű belebonyolódni, de ti ugye tudjátok, hogy is van ez?
Szóval, most a farsangot várjuk, Vicuska és én biztosan.
Napi téma, minek öltözzek? Mi legyek?
— Miért kérdés ez, hát természetesen Vica csak Vica lehet, vagy mégsem?
Én már csak figyelek, mert nem akarok butákat gondolni, de nagyon kíváncsi vagyok az izgalom okára. Még nem láttam farsangi mulatságot. Azt már tudom, hogy a társai, akikkel oviba és iskolába jár, azokkal fog együtt mulatni. Lesz finom ennivaló, és finom üdítő, meg még gyerekpezsgő is. Meg színes szalagok és tűzijáték, azt már ismerem, nekem is volt és hogy féltettem a finom májas tortámat, azt hittem elégeti a tűzijáték, de nem lett semmi baja, csak nagyon sziporkázott. Lesz konfetti meg még duda is. Azt nem tudom, hogy mi, de ha Vicuska szereti, akkor biztosan jó dolog. És az is újság lesz, hogy sokan lesznek nálunk. Sok gyerek, akik már majdnem felnőttek, mert tizenöt évesek, vagy több.
Mami szervez, vásárol, Petra néni segít neki. Petra néni Mami barátnője, és majdnem mindegyik gyereket tanítja, az ő fia is jönni fog. Zita anyukája is felajánlotta, hogy segít a lebonyolításban. Felszolgál szívesen és az asztalokra is ügyel. Neki könnyű, mert az a foglalkozása. Őt Ildinek hívják. Még Zita is. Szó volt arról is, hogy nekem kint kell lennem, de Ildi mondta, hogy nagyon jó a gyógyszer, amit Zita kapott, így ha nem fogdos engem össze, nem lesz semmi baja. Akkor a Zitát nem kapja el az allergia. Erről ő gondoskodik.
Szóval zajlott az élet nálunk. Vicuska különböző furcsa ruhákat vett magára, míg végül egy nagyon csinos ruhánál megállapodott. Kijelentette…
— Ebbe a jelmezbe öltözöm, na, Szilveszter neked hogy tetszik?
Nekem tetszett, de, az a ruha olyan furcsa szagú volt, hogy én csak tüsszögtem tőle, abba is Vicuska csak Vicuska maradt, a Vica illatot, azt nem tudta eltüntetni még a ruha sem. Pedig kellemetlen szaga volt, azt mondták, molyirtó. Összekeveredett Vicuska üde illatával. Ez kicsit furcsa volt. Magamban mosolyogtam, hogy akar elbújni más maskara mögé, amikor az illata ugyanaz marad. Egy kicsit bosszantóan molyirtós. Hiába, én nem értem az embereket! Később megtudtam, hogy a molyirtótól tüsszögtem és a Vica is tüsszögött. Mami fogta a ruhát és kiakasztotta az alsó épületbe, mert mosni azt nem szabad, mert kölcsönzős ruha, nem is ruha, hanem jelmez. Ez is bonyolult. Ruha és mégsem ruha. A manó érti ezeket a dolgokat. Nagyon furcsák az emberek!
Egyik nap Vicuska felkapott és beszaladt velem a szobájába. Egy gyönyörűen csillogó furcsa valamit rakott a szemem elé. Azt mondta.
— Ez lesz a te jelmezed álarca, olyan, mint egy szemüveg.
Arra rájöttem, hogy az a szemüvegnek nevezett micsoda csak díszes papír, már tudtam milyen a szemüveg, mert az Apunak van, és már ismerem. De mi az, hogy álarc, meg jelmez. Van nekem szép bundám, nem kell nekem sem jelmez se álarc. De Vicuska addig erősködött, hogy mégis belementem a játékba.
Az én jelmezem a bundám volt, és papír álarc takart el, hogy ne ismerjenek fel! Nevetséges! Szerintem Sanyi röhögő görcsöt kapott volna, és mondta volna.
— Azt a buta maskarát vedd le Szilveszter, mert te bohóc vagy így és nem oroszlán!
Tudom, Picur is kinevetett volna, de néha engedni kell a szelíd erőszaknak!
Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:14 :: Győri Irén
