Ma délután alacsonyan hömpölyögnek a felhők,
a madarak égi csónakok –
kikötnek egy-egy villanypózna csúcsán
elbúcsúztatni ezt a lassan ónapot.
Óvatosan incselkednek a szellők,
a méhek ma utószor csókolnak bibét –
szirmokat készül zárni fényhiány,
elfárad minden mit, mikor, miért.
Csak a borostyánindák várják igazán az estét,
hogy hosszan kinyújtózkodjanak –
harang kondul a dombtetőn,
levélpaplan alá bújva muzsikálnak tücskök, bogarak.
