Amikor már nem érint meg
a vágynak és szerelemnek
szívemen át beszivárgó
bús, édeskés, vad illata,
s holmi színes ködpárától
mentesen és tisztán látom
a vonzalom natúr arcát.
Akkor érezni fogom, s hiszem
együtt rezeg a holnapunk.
S engedtessék meg nekem az,
hogy szerethesselek csak így,
gát nélkül, zabolátlanul.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:54 :: Nagygyörgy Erzsébet