Örökös útközben, hazatartva…)))
Hozsanna néked, Semmi,
megfoghatatlan vagy.
Te tanítottál, ne féljek
Mindeneknek lenni,
hogy életben maradjak.
Megmutattad, merre lépjek,
vezettél, oktalant.
Nem is éreztelek.
Elhittem neked,
hogy vannak még
földre szállt Istenek.
Az utat, ami várt rám
erőmhöz mértem,
ha elfáradtam,
árnyékodba dőltem,
mint a páfrány csendben.
Észrevétlen.
A tenger háborog,
szaggatja vitorláit
lankadatlan.
Én annyit tettem csak,
hogy észrevegyenek
– míg útközben vagyok –
otthont sejtető partok,
simogató, biztató szelek.
S hazavárjanak akkor is,
ha a Mindenekből újra
Semmivé leszek.
(Kép: Internet)
Legutóbbi módosítás: 2016.06.19. @ 17:59 :: Seres László