Ne várj többet az égig érő fáktól,
ne várj, ha szédít rügyfakasztó mámor.
Elég a csókja, teste, óvó karja,
érett gyümölcsét csak neked ringatja.
Ne várj többet, ha gyarló mód csak várod,
ne várj, ha feladni készülsz az álmod.
Aki új hittel ébredni nem képes,
sovány jussa elvetélt fizetség lesz.
Ne várj többet, hajts fejet kelő napnak,
ne várj, míg tévhiteid elragadnak,
s elhiszed, hogy a sekély folyómedret
víz felett járhatod, ha úgy van kedved.
Ne várj többet egy lángra gyúlt szikrától,
ne várj, ha szerelmet mímelve játszol,
s van, kit felültetsz, s van, aki felültet.
Áhítat nélkül üres minden ünnep.
Ne várj többet, nem lehet ma már várni.
Ne várj, indulj el, s merj hazatalálni,
akkor is, ha a sors gyötrelmet oszt rád.
Véredből vétetett itt ez az ország.
Ne várj többet, ha mindenki elhagyott,
ne várj, életre ítélt vagy, tetszhalott.
Akkor se, ha érzed közel a veszted.
Vidd tovább a válladra vett keresztet.
