S. Szabó István A keresztanya
vígjáték két felvonásban, a nyárasdi TeátRum előadásában
2016. július 15-én, pénteken
19:30 órai kezdettel
a padányi kultúrházban
A vígjáték napjainkban játszódik, Magyarországon.
ELSŐ FELVONÁS
Első kép
Szín: Gazdagon berendezett szalonban vagyunk. (fontos, hogy három kijárat legyen. Kettő a színpad két oldalán, egy pedig középen, ajtó formájában.)A falak mellett drága bútorok, fényűzés. Középen hatalmas asztal, az asztal mellett a három maffiózó Csókos, Bamba és Huzat kártyázik. Öltözékük tipikus: fehér ing, sötét öltöny, napszemüveg, hónuk alatt hatalmas revolver. Nagyhanggal vannak.
Első jelenet
(Csókos, Bamba, Huzat)
Bamba(40 éves, forradásos arcú, kopasz, sánta férfi, kezében kártya.):
Kíváncsi vagyok mi lesz, ha a Főnök elpatkol.
Huzat(24 éves, festett szőke hajú, nők kedvence típusú férfi, kezében kártya, szájában rágógumi):
Hát már miért patkolna el? Alig kapott öt lövést, azt is kiszedték belőle! Különben is! A mi főnökünk szerencsés fickó!
Csókos(35 éves, jó képű, testes férfi):
Az lehet, nagyokos! De szerencse ide, szerencse oda, a doktor szerint igencsak ramatyul van!
Huzat:
Ja, ha a doki mondja az, más! A doki már csak tudja! A doki azt is megjósolta, hogy a Tüsszentős Matyi meghal!
Csókos:
Meg is halt, tüdőgyulladásban.
Bamba:
Persze! Hetvenkét évesen, ágyban, párnák közt. (Cigarettára gyújt, folytatja.) És ne feledjük, öt évvel később, mint ahogy a doki szerint kellett volna. (Mutatja az ujjaival a lőszer méretét.) Attól az icuri-picuri, kicsi kis ólomtól begyulladt a tüdeje.
Huzat:
Mindegy, hogy hogyan, de meghalt! Nem?
Bamba:
Isten nyugosztalja!
Pillanatnyi csend lesz.
Csókos:
Marhaság! Nem lesz a főnöknek semmi baja. (Ledobja kártyáit az asztalra.) Különben is, pókerem van! Ide a lóvét hapsikáim!
Huzat:
Csaló!
Csókos:
Vigyázz a pofádra mocsok, mert nem állok jót magamért!
Huzat:
Én mocsok, én? Én mindennap fürdök! Minden áldott nap!
Bamba:
Ezt nyugodtan letagadhatod. Amúgy nekem is pókerem van. (mutatja a lapjait) Négy ász.
Csókos:
Nekem is négy ászom van. (Asztalra dobja a lapjait.)
Huzat:
Elég volt! Csalók vagytok! Nincs is ennyi ász a pakliban! (Mutatja a lapjait.) Itt is van három! Elég volt, nem játszom tovább! Várjatok csak nyomorultak, na csak várjatok! Kaptok majd a pofátokra, ha a góré felgyógyul! Megmondta a főnök! Egymás közt nincs csalás!
Bamba:
Ülj vissza Huzat, és ne üvöltözz, mert huzat van! (Kétkedőn folytatja.) Hát, ha felgyógyul! De nem tetszik nekem ez a nagy csönd!
Csókos:
Pszt! Fogjátok már be! Mondom, kuss! … Jön valaki!
Második jelenet
(előbbiek, Elvira, Szivacs)
Elvira be, mögötte néhány lépéssel követi őt a titkár, Szivacs, aki zugivó. Elvira sötét gyászruhában, szomorúan megáll az egyik fotel mögött, megfogja a támláját. A három maffiózó felpattan az asztaltól, tiszteletteljesen nézik az asszonyt.
Elvira
(50 éves, jó karban lévő, fekete hajú szépasszony, aki kicsit butácska. Mesterkélt szomorúsággal szól.):
Fiúk, fájdalmas hírt kell közölnöm veletek! A legjobb férj, a nagyszerű apa, a mi jótevőnk, a nagy Don kanyar… (Elcsuklik a hangja, felzokog, meginog. A titkár megfogja, nehogy elzuhanjon. Nehezen folytatja.) a nagy Don, kanyargós életét ma hajnalban befejezte.
A három maffiózó könnyeit törölgeti, csend van.
Huzat:
Elvira asszony! Akkor most Ön családunk feje, Ön a Keresztanya!
Elvira:
Igen! Ahogy megboldogult nagyapám mondaná:” A farok halott, de a fej él!” És most jól figyeljetek fiaim! Én, Olajos Lajosné, esküszöm a nagy Don kanyargós életére, hogy befejezem a nagy művet, amit az én Lajosom elkezdett! Mellettem vagytok, hű embereim?
A fiúk egyenként Elvirához lépnek, tiszteletük és hűségük jeleként kezet csókolnak neki.
Csókos:
Parancsoljon velünk, Főnökasszony!
Elvira:
Rendben van! Akkor munkára, mert az idő, pénz! „Táj íz manyi”, ahogy a nagy Don mondaná! Csókos, menj és kerítsd elő Lajoskámat! Az én erőskezű nagy fiam fogja a pénzbehajtásokat felügyelni.
Csókos meghajol, el.
Bamba (suttog):
Úristen! A mulya Lajos? Na még csak ez hiányzott!
Elvira:
Bajod van, Bamba?
Bamba:
Semmi, semmi, Főnök! Semmi! Kiváló döntés! A pénzbehajtást egyenesen Lajoskának találták ki! Én még a csajokat is rábíznám az úrfira! A lányok ellenőrzése is az úrfinak való feladat lenne.
Huzat:
Frászt! Azt majd én felügyelem! (könyörög) Főnökasszony, bízza rám a csajokat!
Elvira:
A pillangókat majd a Bamba intézi. Huzat, neked egyetlen dolgod lesz! Feleséget kell találnod az én Lajoskámnak. A legjobban Igor bácsi Másájának örülnék. (legyint) De nem kell annak az én Lajoskám! Pedig ezzel a friggyel mi lennénk a legnagyobb és legbefolyásosabb család széles e hazában!
Bamba:
Mindent el lehet intézni, asszonyom! Mindent, csupán pénz kérdése az egész. A pénz beszél,…
Huzat:
Te meg ugatsz!
Elvira:
Csendet! Igazad van Bamba! Ha pénz van, minden van! Ott van például az a híres néger! Az a Mihail Dzsekszon!
Szivacs
(50 éves, álmodozó férfi. Szerelmes a Főnökasszonyba. Elvirához hajol, a fülébe súgja.):
Májkel, Úrnőm.
Elvira (Megsimogatja Szivacs arcát, és csendesen mondja.):
Kedves fiú vagy, Szivacs, de nem szeretem! (Hangosan folytatja.) Tehát ott van az a Mihail Dzsekszon! Kifizette azt a tengernyi pénzt, és fehér lett! Pénzünk nekünk is van! Miért is ne lehetne az én Lajoskám felesége az a büszke Mása?
Huzat (suttog):
Hát, mert van neki esze!
Elvira:
Szóltál, Huzat?
Huzat:
Én? Egy árva szót sem! Csak azt mondtam, vegyük meg Lajcsikának azt a dölyfös Mását!
Elvira:
Igazad van fiam! (Álmodozva folytatja.) És akkor majd felszedjük a hátsó udvarból a taposóaknákat, és unokáim viháncolása tölti be a kertet. Az lesz majd igazán öröme öreg lelkemnek.
Bamba:
De szépen beszél, asszonyom! Én mindjárt elsírom magam.
Elvira:
Ne bőgjetek fiaim! Most menjetek, és értesítsétek Igor bácsit a mi nagy bánatunkról. És mondjátok meg neki azt is, hogy bánat ide, gyász oda, a szerz?dést megkötjük és a vonatok nem állnak meg!
Huzat és Bamba el.
Szivacs (Térdre veti magát Elvira előtt. Összekulcsolja kezeit, rajongva mondja.):
Szeretlek úrnőm, szeretlek! Jobban szeretlek, mint a, mint a…
Elvira (simogatja a férfi haját):
Mint, a…?
Szivacs (szenvedélyesen, mint egy hős szerelmes):
Mint a marhapörköltet!
Elvira:
Huncut fiú! Állj fel, ne bomolj! Megláthatnak, és akkor dugába dől ördögi tervünk.
Szivacs:
Hát nem tettél le arról a bolondságról, Úrnőm?
Elvira (sátáni kacaj):
Ha-ha-ha-ha! Még hogy letenni? Most, amikor minden annyira közel van?! Soha! Még soha nem voltam ilyen biztos a sikerben, mint most! Érted?
Szivacs:
Félelmetes vagy asszonyom, ugyanakkor kívánatos! Gyerünk kicsi pörköltem, hadd tunkoljalak!
Szivacs, Elvira összeölelkezve el.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.19. @ 09:16 :: Serfőző Attila
