…leültem a folyóparton,
zúgott a Körös, a Sebes,
mellém ült anyám, az ő
sírjához jöttem, szép,
fiatal arccal nevetett.
Felkaptam hosszú szoknyám,
nekieredtem, futottam végig
a part mentén, csatlakozott
hozzám Piri, Ilonka, Gizike is,
bár az nem lehet, mellrák vitte
el harmincötben, mégis ő volt,
szaladtunk esztelen.
„Fiatal lányok a Körös mellett” ─
láttam, én láttam azt a festményt!
Unokám sírása lopta el.
