Vandra Attila : Megjelent: Vandra Attila: Jártunk különös világokban

Féléves késéssel, de megjelent…

https://vandraattila.wordpress.com/about/nyomtatasban-megjelent-irasaim/konyvek/magyar-irodalom/jartunk-kulonos-vilagokban/ 

 

Előszó

 

Vandra Attila irodalmi igényességgel megírt, élvezetes úti beszámolói Aotearoa–Új–Zélandról, vagy ahogyan a szerző jellemzi: egy fordított világról, hosszú utat jártak be. Cikkei először az online Héttorony Irodalmi Magazinban (7torony.hu) jelentek meg, majd a Brassói Lapok hetilapban, nyomtatásban. Híre eljutott a Wellingtoni Magyar Fészek honlapjának (Wellingtoni Magyar Hírmondó) szerkesztőjéhez, aki engedélyt kért a közlésére, ezt követően az Amerikai Magyarok Hírlapja (American–Hungarian Journal), majd a magyarországi Irodalmi Kávéház Magazin kezdte közölni folytatásokban az olvasók nagy örömére, végül a „Jártunk egy fordított világban” E–könyv alakjában is megjelent. „Jártunk különös világokban” több annál, amit az E–könyv tartalmaz, hiszen a szerző kiegészítette második új–zélandi útján szerzett tapasztalataival és fotóival, a könyv második része – Müezzin hangjára ébredtünk – pedig egy másik különös kultúrába, a muzulmán arab világba kalauzolja az olvasót.

 „Aotearoa–Új–Zéland, egy ország a földtekén, ahonnan számunkra minden út hazafele vezet, hiszen bárhova távoznánk onnan, közelebb kerülnénk Brassóhoz” — olvashatjuk, s közben vele együtt éljük át a félnapos időeltolódást, a baloldali közlekedés kalandját, a találkozást egy másfajta klímával, élő és növényvilággal, és ismerkedünk meg e szigetek geológiai és emberi történelmével. Így együtt csodálkozhatunk rá a meglepő, néha hihetetlen felfedezéseire, főleg emberi viszonyokban.

Megismerhetjük a háromszemű „dinoszauruszt”, a hidasgyíkot (tuatarát), a keát, az egyetlen havasi papagájt, a szárnyatlan madarakat, az ország különös jelképét, a kiwit, a szigeti gigantizmust, a kelet–európai szemmel hihetetlen bürokráciát, az önkiszolgáló recepciót és egy más közlekedési kultúrát…

Majd „Müezzin hangjára ébredve” bepillanthatunk a számunkra félelmetesen titokzatos muszlim világba. Eljuthatunk a harminc év alatt poros gyöngyhalászfalucskából felhőkarcolókból álló metropolisszá fejlődött Abu Dhabiba, az Egyesült Arab Emirátusok fővárosába. Megtudhatjuk, hogy Dubajban van a világ legmagasabb épülete, a nyolcszázhuszonhét méter magas Burj–al–Kalifa, a palackozott ivóvíz/ásványvíz milyen olcsó a sivatag közelében, hogyan öltözködnek a muszlim nők az abaya alatt, és azt is, hogy nem az utcának, hanem a családnak csinosítják magukat. Megismerhetjük a világ negyedik legdrágább épületét, a világ egyetlen fedett sípályáját és a sok érdekesség között egy gyökeresen más gondolkozást.

Olvasás közben élvezhetjük a történetekben, érdekességekben, információban gazdag – nyugodtan állíthatom rendhagyó útleírást, gyönyörködhetünk a szerző által készített fotókban, s bepillanthatunk a miénktől és egymástól is eltérő viselkedéskultúrákba az időzónán innen és túl.

A fordított világot és Abu Dhabit a szerző szemszögéből ábrázoló izgalmas, ismeretekben bővelkedő, egyéni meglátásokban gazdag útleírást kalandozni vágyó turistáknak és minden kedves olvasónak szívből ajánlom!

Vajdics Krisztina

 

Nyíregyháza, 2015. 10. 25

Legutóbbi módosítás: 2016.06.10. @ 09:41 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 757 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.