Tudjuk, születésünk óta velünk vagy,
misztikumot, félelmet képviselsz,
ha emlegetünk szívünk jéggé fagy,
csodálkozol, borzongunk ha átölelsz.
Rettegett rossznak fekete szelleme,
fejünk felett térdelő véres kaszás,
nincs ember, ki ellened ne küzdene,
túlélőre fájdalmas ellencsapás.
Elfogadni téged nehéz nagyon,
kezedhez kín és gyötrelem tapad,
lelkünkben mély a seb és bántalom,
nem nyitja a kulcs, rozsdás a lakat.
Értjük… ahol élet, halál is jelen,
csendesen szemlélni ember képtelen!
Legutóbbi módosítás: 2016.06.08. @ 08:14 :: Z. Konkoly Juci
