Kínba szakad sóhajtása,
ezer sebből vérzik,
roggyant térdén
vonszolja fáradt testét,
lépte fájdalmat kiált.
Kapaszkodna két kézzel
beléd, kár…
Óvnod kéne,
nem tiporni kegyét,
egykedvűen végignézed
halálát, minthogy
megfogd a kezét!
Ember! Ébredj!
Szemedről hajtsd el
a felhőt, emeld magadhoz
a sárban könyörgőt!
Védd őt, mint gyermeked
hisz Ő jelent neked
jövőt és életet!
Legutóbbi módosítás: 2016.06.15. @ 13:44 :: Z. Konkoly Juci