tágra nyílt a nyár öregasszony szeme
búzatáblák vakfoltjai sárgulnak
minden pillarebbenésben vaskeze
a felhőhabokból könnyeket csavar
viharos mérge paraszt ostorcsapás
fülsértő hangja nem arat diadalt
vérré olvadt az összes pipacsszoknya
pőre testek felett vöröslő vászon
mit az Isten mos időnként valósra