Két hosszú rúd volt, amit regulázva
raktak a szekér mindkét oldalára,
a hogyanját ősidők óta tudták,
úgy ritmusolták, mint karjuk a munkát,
hogy egyik rakja, a másik egyenget,
s a két hosszabbék megtoldja a terhet,
nem hangzott semmi nógató segítés,
az ujjuk begyébe szorult az értés,
az idő lágyult, mint a széna selyme,
és nőtt a szekér porciózott terhe,
vélt széle-hossza-magasa vigyázta,
hogy haza útján gödrös út se rázza,
de van amit a mai nap sem értek,
ha nem ostoroztak a két tehénnek,
mért nyögtek-húztak jármukat se rázva,
az ismert porta dolgos udvarába.
Legutóbbi módosítás: 2016.07.22. @ 07:46 :: Böröczki Mihály - Mityka
