Pókhálót szövök a világ szemére,
kiáradó létezésem kísértetében lebegek,
csillag milliárdok fénykévéi úsznak útjaim
hosszan elfutó titkos birodalmában,
távolságainkat morzsolom imádság magokat szórva,
egybegyűjtöm a fényesség hatalmait,
zenébe rejtett üzenetekben nyújtózom,
eleve elrendelt szép mívű igazságok szárnyain
áldott sorsokat gyűjtök a sorstalanság lélekbarlangjaiból,
a láthatatlan házaiban otthon vagyok.
Elfújom gyertyalángodat, s a vihart teremtés köntösébe szövöm,
elsimítok minden redőt, s a láthatót a végtelenbe fújom,
a mindenséget ölelem, lágy ívű mosolyában fürdetlek,
hétköznapod misztériumát ringatom csend nyoszolyámban,
betöltöm képzeleted minden zugát varázslatommal.
Kövess …..