Mesterségeket idéz
első pillantásunk
– magányos-szerény, csibész –
s pákász-tartású hátunk;
tőzsérként diktált Isten,
s egy zavart életszinten
vezetett portékához
két türelmetlent: minket.
Gubacsapóként mozdult,
s lett finom érzés kézben,
hű gerencsérként fordult
fényéhez árny, s az éjben
a Hold óvta – mint csürhés
a barmot – hogy oly’ rezdülés
jellemezze hatásuk,
miben a kéj csendül, és…
Első pillantásodban
láttam nekem és hozzám
óhajod. Boldog sokkban
tartasz, folyton fokozván
csókban, majd ölelésben
– értem dolgozó kézben –
akaratod: hogy együtt
éljünk szerelmes-békében.
Legutóbbi módosítás: 2016.07.22. @ 17:49 :: Pilla S.M