Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik, másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség. Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze.
Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.
Július
Fiatal felnőttkor
„Kemény a nap, suhog a fényes ostor,
tikkad a nyáj, az ember, ég a cserje,
csak a kakukk szól újra-újra olykor,
s felelget néki, visszabúg a gerle.”
Részlet: Antonio Vivaldi:
A négy évszak c. hegedűversenyhez írt szonettből
Július, a perzselő forróság és a mindent elsöprő viharok időszaka, olykor azonban szárazság is előfordulhat. Nem véletlen tehát, hogy ilyenkor ünnepeljük Szent Illés napját, aki azért imádkozott, hogy ne essen az eső, imái pedig meghallgatásra kerültek, hiszen három év hat hónapig aszály uralkodott. Az aratás időszaka is ekkor van; ma már gépekkel gyűjtik össze a búzát, ezért a modern ember a tikkasztó hőségben leginkább kikapcsolódásra vágyik. Régen azonban a júliusi munkálatok az év egyik legjelentősebb eseményének számítottak, az egész falu kint dolgozott a földeken, ezért a népszokásokban szinte semmilyen nyomát nem találjuk pihenésnek vagy mulatozásnak. Éppen úgy, mint a fiatal felnőttek: anyák, apák, akik hetek, hónapok óta nem pihentek, mégis fáradhatatlanul helytállnak, mert munkájuk életük végéig hatással lesz családjukra. Ebben az életkorban azok is erejüket kiaknázva dolgoznak, akiknek még nem született vagy nem születhetett gyermekük. Hatalmas hőfokon égnek — talán kicsit ki is égnek —, mint a forró, júliusi nap. Férjem úgy fogalmazott, hogy ezt a hőséget valóban „hősség” túlélni. Az igazi hősök azok, akik kibírják ezt a monoton egyhangúságot, a kemény munkát, és kitartanak szeretteik mellett.
Legutóbbi módosítás: 2016.07.11. @ 14:57 :: Szabó-Kiss Beáta
