Végzet-igéző visszatáncolás
a mulandóságnak sírhelyet ás;
rájönni: itt minden folytonos és örök,
ettől a tudattól földre eget lökök,
egy kicsi darabot a csillagcsuporból,
miből álmaim iszom, s e nem épp bortól
józanul leszek legrészegebb, nem kell szesz,
szimbólumszaltót dobok, hiszen egy rekesz
búfeledő elixír nem az átoktelt etilben van,
mindaz, amitől életérzést borsódzok, láthatatlan.
Kimutatni se most, se jövőben nem is lehet,
a halálos vérszívók ellen egy életgerezd,
ennyi a recept: nem kapaszkodni,
nem hinni többé soha, hogy holmi
szer bármikor tudatmódosultabbá tehet,
mint a kelekótyán valóságos szeretet –
… ihlethuhogás bátor csőre patyolathamvas vizet kortyol,
bódítóbb-e menekülni a leckétől, mint inni a jóból?
