Reped az ég, eljött a világvég,
míg sikátorban a borzalom kél,
arcomon serken a vér. Fröcsög a sár,
lehúz a láp, testemet ezernyi
pókháló fonja át! Futnék, szaladnék,
a lábam merev, mint kilométerkő,
helyhez szegez. Hajkoronám ziláltan
körbefon, lázongó szálakon hajtű,
mit sem ér, izzadságszagú most az éj!
Toronyóra űzi a perceket, Istenem,
mondd, meddig tart még?
Kiskertemben, hintaágyon ébredek,
haranglábak üdvözölnek engemet!
